Neverland

Naomi sz.sz.:

Miután hazaértem csak úgy szárnyaltam a bologságtól. Még fel sem fogtam, hogy találkoztam Michael Jacksonnal. Egyszerűen most nem tudom leírni mit érzek, szóval meg sem próbálom. Inkább haggyuk. Leültem a laptopom elé és természetesen MJ-t hallgattam. Annyira jó visszagondolni erre az egészre. Miután bekapcsoltam a zenét átöltöztem otthoni ruhába. Elővettem a fénmyképezőmet és megnéztem a képet amit csináltunk. Kivételesen egész elfogadható lett, szóval fel is tettem facebookra. Nem vagyok egy nagy fecebookos, de azért néha-néha felteszek képeket és ez kihagyhatatlan volt.
Kb. egy héttel később eszembe jutott, hogy Mike egy cetlit csúsztatot a zsebembe. El is felejtettem! Hirtelen nagyon kíváncsi lettem rá, hogy mi lehet az. Gyorsan elő is kerestem gatyát ami rajtam volt. Szerencsére még nem volt kimosva, ilyenkor jól jön a lustaságom. Szóval elkezdtem kutakodni a zsebében, és megtaláltam a cetlit. Egy telfonszám volt rajta. Létezik hogy....? 'Azonnal felhívom!' ujjongtam magamban. Tárcsáztam a számot, majd kíványcsian vártam.
- Haló? - szólt bele az ismerős hang.
- Ammm.... Naomi vagyok... - mondtam félénken, mégis izgatottan.
- Áááá, Naomi, már azt hittem nem fogsz felhívni. Már a dedikáláson is nagyon félénknek tűntél, bár igaz a végén elmondtad amit akartál. - mondta picit nevetve.
Ekkor rájöttem hogy Michael az. Jézusom. Michael Jacksonnal beszélek telefonon!!! Sosem gondoltam, hogy ez egyszer megtörténik!!! Úristen, most mit mondjak, mi lesz ha nem talál elég érdekesnek, vagy ha unja abeszélgetést, egyáltalán miért is találna érdekesnek? Gondolataimat egy kellemes han szakította félbe:
- Hahó, itt vagy?
- Ööö... igen. Bocsi, csak annyira meglepődtem hogy te vetted fel... - mondtam, még mindig tele ámulattal.
- De hogyhogy megadtad a telefonszámod? - folyattam.
- Mert szerettem volna még beszélni veled.... - mondta. Nem igazán értettem mire céloz, de oké... Aztán folytatta:
- Nem lenne kedved eljönni egyszer Neverlandre?
- Mi? Hogy én? Neverlandre? - csodálkoztam.
- Igen. Szeretném ha egyszer eljönnél. Amúgy kérlek, ne lepődj meg mindenen amit mondok, csak kezelj úgy mint egy barátot. - mondta kedvesen.
- Hát jó, próbálkozom, de te mit csinálnál ha magaddal beszélnél? - erre mindekettem felröhögtünk egy picit.
- Rendben, akkor majd még megbeszéljük, most le kell tennem. - mondta Mike.
- Oké, szia!
- Szia!
Lerontottam a nappaliba és fülig érő szájjal leültem a kanapéra. Szüleimnek feltűnt a boldogságom.
- Mi az Naomi? Mitől vagy ilyen boldog? - kérdezte apa.
- Áááá, semmi, csak az előbb beszéltem telefonon Michael Jacksonnal. - jelentettem ki.
- Na, de most komolyan, mitől vagy ennyire boldog?
- Komolyan mondom! Beszéltem vele! Ha nem hiszed el kérdezd meg tőle! És különben is, meghívott a házába. - mondam kicsit durcásabban.
- Mi? Te komolyan Michael Jacksonnal beszéltél? - értetlenkedett apa. Erre már annya és az öcsém is odajött.
- Igen, komolyan.
- De mégis honnan van meg a száma? - kérdezte Tom, az öcsém.
- Hát, amikor voltam a dedikáláson - kezdtem - ugye kértem autogramot Michaeltől és aztán fotózkodtunk. Jó még tudnék sok miondent mesélni, de a lényeg hogy a végén megöleltem. miközben megölelt éreztem, hogy valamit a zsebembe csúsztat. Ma jutott eszembe megnézni, szóval ma hívtam fel a számot, ami mint kiderült, az övé.
Ahogy végignéztem rajtuk elég furának találták a történetet, de végül elhitték és velm örültek tovább.

Ez a történet Michael Jacksonról és egy Naomi nevű lányról szól. Naomi 27 éves, magas, barna hosszú haja és barna szeme van. Van egy öccse, aki szintén a szüleivel él. Az öccse, Tom, még csak 13 éves. Naomi imád táncolni, zenét hallgatni és legfőképpen Michael Jacksont. Mindent meg tesz azért hogy egyszer láthassa. Aztán végül sikerül is neki. Michael a Bad Tour alatt tart egy dedikálást, ahova Naomi is elmegy. Ha tudni szeretnéd mi sül ki ebből, olvasd el a történetet.

Naomi  szemszögéből.:

Ültem a szobámban a laptopom előtt, mikor anya kopogott.

- Gyere! -szóltam. Bejött a szobámba és mögötte apa is ott volt.
- Most lesz a szülinapod és tudod, sokat gondolkoztunk mit adjunk - kezdte anya - de végül erre jutottunk.
És előhúzott egy borítékot a zsebéből. Gondoltam biztos pénz vagy valami. De nem. Sokkal jobb. Kihúztam belőle két Michael Jackson koncertjegyet!!!! Áááááá! Mindig is erre vágytam! És most végre megkapom! Annyira nagyon örültem, rögtön a nyakukba ugrottam.  Mikor elmentek, gondolkoztam kit is vihetnék.... Végül arra jutottam hogy a legjobb barátnőmet, Stellát viszem. Eközben végig nézelődtem a neten,  és láttam hogy ma lesz tőlünk nem messze egy Michael Jackson dedikálás. Mihelyt megláttam akkorát felsikítottam, hogy mindenki felrohant a szobámba. Közölem velük a dedikálást, ők meg már meg sem lepődtek. Mármint a sikításomon. Na jó, mindegy. A lényeg hogy láthatom Michaelt!!!! Most már csak ki kéne találnom mit vegyek fel. Jaj, ez nehéz menet lesz.... Szinte az összes ruhám felpróbáltam mire megtaláltam a megfelelőt. Végül rohantam  fürdőszobába, hogy megcsináljam, a hajam és a sminkem. A ruhám így nézett ki:
póló:
farmer:
cipő:

Szóval így nézett ki a ruhám. A hajam csak simán kiengedtem, a sminkem meg elég visszafogott volt. Szóval indulhattam is. Még gyorsan betettem a táskámba egy képet MJ-ről, mert nem tudtam hogy ott adnak-e. Most már tényleg kész voltam. Nagyon fel voltam pörögve, az utcán legszívesebben szökdeltem volna.
Mikor odaértem megláttam a hatalmas sort. De most ez sem tudta elvenni a kedvem. Beálltam. Kb. 2 óra múlva már csak tízen voltak előttem. Egyre jobban izgultam, a gyomrom kavargott és hirtelen fel sem tudtam fogni hogy ki áll majdnem előttem. Michael így nézett ki:
Azt hittem menten elájulok. Már csak pár lépésre voltam tőle. Láttam hogy képet is lehet vele készíteni, még jó hogy elraktam a fényképezőmet. Az előttem álló lány épp köszönt el Michaeltől. Jesszusom. Én következtem.
- Szia! - köszönt barátságosan.
- Sziaaa... - dadogtam.
Ő csak mosolygott rám azzal a gyönyörű mosolyával és azt hittem ott fogok meghalni. Látta rajtam, hogy magamtól nem fogom odaadni a képet, úgyhogy kivette a kezemből és aláírta.
- Mi a neved? - kérdezte.
- Naomi. - feletem most már kicsit bátrabban.
- Az nagyon szép név. - húzta mosolyra aszáját. Látta hogy picit zavarba jöttem, úgyhogy odaállt mellém és megkért valakit hogy fotózzon le minket. Megöletlem és épp indulni készültem, de megfordultam. Mike kérdőn nézett rám mire belekezdtem:
- Oké. Számtalanszor elképzeltem már ezt a 2 percet, de sosem így alakult. Talán túl sokat agyaltam az egészen és el sem mondtam mennyire imádom a zenéd, a stílusod, az egyéniséged és az egész lényedet. Nem mondtam el, hogy csodás példakép vagy és hogy nekem is mennyi mindenen segítettél keresztül menni. Hogy egy csodálatos ember vagy és hogy szeretlek.
Michael egy darabig csak nézett rám, aztán elmosolyodott. Odalépett hozzám és csak annyit mondott:
- Én jobban szeretlek. - és megölelt. Miközben megölelt éreztem hogy egy cetlit a zsebembe csúsztat.