Neverland

Naomi  szemszögéből.:

Ültem a szobámban a laptopom előtt, mikor anya kopogott.

- Gyere! -szóltam. Bejött a szobámba és mögötte apa is ott volt.
- Most lesz a szülinapod és tudod, sokat gondolkoztunk mit adjunk - kezdte anya - de végül erre jutottunk.
És előhúzott egy borítékot a zsebéből. Gondoltam biztos pénz vagy valami. De nem. Sokkal jobb. Kihúztam belőle két Michael Jackson koncertjegyet!!!! Áááááá! Mindig is erre vágytam! És most végre megkapom! Annyira nagyon örültem, rögtön a nyakukba ugrottam.  Mikor elmentek, gondolkoztam kit is vihetnék.... Végül arra jutottam hogy a legjobb barátnőmet, Stellát viszem. Eközben végig nézelődtem a neten,  és láttam hogy ma lesz tőlünk nem messze egy Michael Jackson dedikálás. Mihelyt megláttam akkorát felsikítottam, hogy mindenki felrohant a szobámba. Közölem velük a dedikálást, ők meg már meg sem lepődtek. Mármint a sikításomon. Na jó, mindegy. A lényeg hogy láthatom Michaelt!!!! Most már csak ki kéne találnom mit vegyek fel. Jaj, ez nehéz menet lesz.... Szinte az összes ruhám felpróbáltam mire megtaláltam a megfelelőt. Végül rohantam  fürdőszobába, hogy megcsináljam, a hajam és a sminkem. A ruhám így nézett ki:
póló:
farmer:
cipő:

Szóval így nézett ki a ruhám. A hajam csak simán kiengedtem, a sminkem meg elég visszafogott volt. Szóval indulhattam is. Még gyorsan betettem a táskámba egy képet MJ-ről, mert nem tudtam hogy ott adnak-e. Most már tényleg kész voltam. Nagyon fel voltam pörögve, az utcán legszívesebben szökdeltem volna.
Mikor odaértem megláttam a hatalmas sort. De most ez sem tudta elvenni a kedvem. Beálltam. Kb. 2 óra múlva már csak tízen voltak előttem. Egyre jobban izgultam, a gyomrom kavargott és hirtelen fel sem tudtam fogni hogy ki áll majdnem előttem. Michael így nézett ki:
Azt hittem menten elájulok. Már csak pár lépésre voltam tőle. Láttam hogy képet is lehet vele készíteni, még jó hogy elraktam a fényképezőmet. Az előttem álló lány épp köszönt el Michaeltől. Jesszusom. Én következtem.
- Szia! - köszönt barátságosan.
- Sziaaa... - dadogtam.
Ő csak mosolygott rám azzal a gyönyörű mosolyával és azt hittem ott fogok meghalni. Látta rajtam, hogy magamtól nem fogom odaadni a képet, úgyhogy kivette a kezemből és aláírta.
- Mi a neved? - kérdezte.
- Naomi. - feletem most már kicsit bátrabban.
- Az nagyon szép név. - húzta mosolyra aszáját. Látta hogy picit zavarba jöttem, úgyhogy odaállt mellém és megkért valakit hogy fotózzon le minket. Megöletlem és épp indulni készültem, de megfordultam. Mike kérdőn nézett rám mire belekezdtem:
- Oké. Számtalanszor elképzeltem már ezt a 2 percet, de sosem így alakult. Talán túl sokat agyaltam az egészen és el sem mondtam mennyire imádom a zenéd, a stílusod, az egyéniséged és az egész lényedet. Nem mondtam el, hogy csodás példakép vagy és hogy nekem is mennyi mindenen segítettél keresztül menni. Hogy egy csodálatos ember vagy és hogy szeretlek.
Michael egy darabig csak nézett rám, aztán elmosolyodott. Odalépett hozzám és csak annyit mondott:
- Én jobban szeretlek. - és megölelt. Miközben megölelt éreztem hogy egy cetlit a zsebembe csúsztat.